A Duna mint generatív művész: A szigetszentmiklósi jégspirálok rejtélye

A természet sokszor olyan geometriai pontossággal alkot, amit látva hajlamosak vagyunk azonnal emberi beavatkozásra, digitális manipulációra vagy éppen földönkívüli látogatókra gyanakodni. Pontosan ez történt akkor is, amikor a Duna szigetszentmiklósi mellékágán egy egészen ritka, hipnotikus természeti jelenséget rögzítettek: tökéletes, koncentrikus körökből álló jégspirálok jelentek meg a befagyó vízen.

A látvány leginkább egy folyóra rajzolt, jégből készült bakelitlemezre vagy egy örvénylő mini-galaxisra emlékeztet. Miközben az esti híradók legfeljebb a fagyhelyzetről és a jégvastagságról számolnak be, a Vizuális Tér Hírmondó most utánajárt annak a lenyűgöző fizikai folyamatnak, ami ezt a ritka természeti fraktált létrehozta.

Amikor a fizika ecsetet ragad

A jégkorongok és jégspirálok kialakulásához a környezeti tényezők olyan ritka és patikamérlegen kiszámított együttállása szükséges, ami miatt ezt a jelenséget Magyarországon csak rendkívül ritkán, többnyire csak eldugott, szélvédett folyókanyarulatokban lehet megfigyelni.

A folyamat alapja nem a statikus fagyás, hanem a folyadékok dinamikus mozgása. Amikor a levegő hőmérséklete tartósan fagypont alá süllyed, a folyóvíz felszínén apró jékkristályok, úgynevezett zsíros jég vagy jégkása képződik. Normális esetben ebből összefüggő jégtakaró alakulna ki, de ha a partvonal geometriája és a sodrás találkozása egy ponton megváltozik, a természet sajátos építészetbe kezd.

Hírmondó tagság szükséges

A tartalom megtekintéséhez Hírmondó tagsági szint szükséges.

Csatlakozz most

Már tag vagy? Bejelentkezés itt